İstanbul + Sema + Én + a macskák :)

Ahogy nő a blogot olvasók száma úgy érzem, hogy kellene magamról, magunkról is írni valami zagyvaságot, ne csak úgy benne legyek az ismeretlenben, ha már egyszer kijöttem ide az ismeretlenbe.

Bár valami hablatyot mintha írtam volna az elején, ha jól emlékszem. Az biztos, hogy olyasmit ígértem, hogy később majd bővebbem. Na persze.

Ez most nem az a később, és nem az a bővebben. Még ha mindkettő igaz is. Valamit kell már írni, különben a billentyűzet is megharagszik, hogy elhanyagolom…

Tényleg csak röviden, és vázlatosan.

Sema, a török leányzó, mint a mesében. Ezzel szemben vagyok én, István, aki nem igazán hasonlít a páncélba zárt lovaghoz. Bár egy páncélos dobos mindig van a közelben, ami egyszerűség kedvéért számítógépnek hívunk. Persze lehetne csodás számoló zenélő játszó éneklő minket segítő munkaeszköznek is nevezni, de valljuk be, magunk között inkább a dög vagy teljes nevén te dög már megint lefagytál vagy mi van néven szoktuk hívni. Ez az utóbbi utalhat miért is páncélos a doboz…

Mi egy forró nyári éjszakán találtunk egymásra (mily romantikus, ah), az interneten (ez már nem annyira az a klasszikus romantika). Mi mondjuk nem azzal a már klasszikussá vált pár soros (és az internetről letölthető) felszedős beszélgetéssel kezdtük. Tudod: honnan? megyünk szobára?

Egyikünk se azért kezdte a beszélgetést, mert valami komolyabbat akartunk. Egyszerűen barátokat kerestünk másik országokban. Ebből aztán egyre gyakoribb, és egyre hosszabb beszélgetések lettek.

Ahogy egymást és egymás kultúráját kezdtük jobban megismerni, a kiváncsiság is nött, hogy találkozzunk. Egymást és egymás országát is megnézzük.

Először én kezdtem Isztambullal (ez egy külön történet), majd ő jött Budapestre.

A hosszú kalandok pedig odáig vezettek, hogy végül esküvő lett, én pedig kiköltöztem Isztambulba.

Miért én jöttem Isztambulba, ahelyett, hogy Sema jött volna Magyarországra, ami ráadásul az EU része? Nem akarok politikáról írni, sem a cégekben levő megalázó kiszolgáltatottságról és kihasználásról. Persze itt se kolbászból van a kerítés (ha mégis az volt, a kutyák 1 óra alatt megették mindet), de aki küzd, annak tényleg jobb lesz. Ha pedig van olyan ismerősöd, aki magyar állampolgárságot szerzet, akkor ő is tud mesélni szépeket.

Így most a közös kalandjaink Isztambulban (Istanbul) zajlanak. De persze nem csak ott, mert Törökország nagy, és a világ is nagy. Mindezt mi most már közösen fogjuk felfedezni.

No, és akkor mi maradt ki?

Ilyesmi, mint elérhetőség, megy egyebek. Ha nekünk akartok írni, akkor semanin.kedisi@gmail.com címre lehet.

Ha pedig csak simán, nyíltan beszélgetni szeretnétek, kérdésetek van, akkor ide tudtok kommenteket írni.

Jó szórakozást!

ui: képek ügyében ajánlom a fotótáramat: www.flickr.com/cybermacs

Vissza a blog kezdőlapjára (mert ilyen link itt nincsen)